|
[1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [Korábbi]
- Hát a szörfben. *Ráncolja a szemöldökét. Majd ismét elmosolyodik.* - Ömm.. keresel valamit? |
*felvonja a szemöldökét*-Hmm...netudom, mér te?*nézi a lányt, és megint a zsebébe vándorol a keze*
Hú, miben?*néz vissza a fiúra, miközben a szobályában kutakodik* |
- Ó, nem kifejezés. *Derül fel az arca.* - Bajnok voltam. *Mosolyog szélesen a kellemes emlékek hatására.* |
*A puszira csak elmosolyodik, ahogy a srác viselkedésén is. Szemeit lehunyja.
- Mit szeretnél most? Mit tennél most? - Kérdi halkabban, de mégis érthetően. Szemeit lehunyva tartja.* |
*puffogva húzza el a száját*-Bocs, a cula létrák tudod ezek szerint nem értékelik a kissebbséget...*morogja és erős késztetést érez hogy megfejelje a fiút*, de csak lesöpri a srác kezeit magáról és felállva járkálni kezd a szobában*-Hmm, látom szereted a szörfös cuccokat...*néz végig a fiú szekrényben sorakozó gatyáin*
Hmm...akkor lehet meg kéne próbáljam..*húzza gonoszkás vigyorra a száját, és még közelebb lép a lányhoz, majd fél kézzel behajtja az ablakot és annak nyomja a csajt*-Tudod mit?....Pozitv dolog ha valaki nem fél a haláltól.*ad egy puszit a lány arcára villám gyorsan és kibámul az ablkaon* |
* - És az téged mért érdekelne? ha én meghalok akkor nem fog ölelgetni senki. - Ölti ki rá a nyelvét. Lepattan a párkányról s inkább rátámaszkodik.*
*A lányra néz semmitmondó arccal. Felveszi a szemüvegét és a haját megigazítja. Feláll. Megköszörüli a torkát, majd lenéz a lányra.
- örülök, hogy itt vagy. Mit nem értesz? Most mond, mert nincs olyan túl sok időm rád... |
*Lazított az ölelésen, és a fejét Emily feje mellé dugta.* - Bocs, elfelejtettem milyen kis törpe vagy. *Vigyorog.* |
Öh egy fullasztó ölelés...*mondja köhögve mert a fiú elszorítja a melkasát*-Öreg össze ne törj azért....De örülök hogy jobban vagy.
*felvonja a szemödökét és a lány mellé vagyis az ablka mellé lép*-Jót szórakozol? Mert rám fogják fogni hogy a szadista fiú kilökte a csajt és puff...*hajol közel a lány arcához hideg mosollyal*
|
*Hümmög egyet. Az egyik ablakot kitárja és feláll a párkányra, mintha ki akarna ugrani. Kicsit előrébb is dől, aztán elveszti az egyensúlyát, de még időben megkapaszkodik, nevet egy jót. |
- Höh, valóban jobban. *Mosoly.* - Érzelemkitörés? Ez csak egy ölelés. *Szorosabban öleli.* |
Hát végülis.*von vállat és lenéz a lányra*-Aztán rá ne szokj az ölelgetésre mert még mindig nem komálom.*dől a falnak amint a lány elengedte*
*elvigyorodik kesernyésen*-Azért ekkora érzelemkitörést nem vártam*nevet fel*-Hjajj jobban vagy amint látom.*fogja meg a fiú kajrát, nem löki el magától, csak szimplán megfogja* |
*Egy darabig nézi a lány hátát, amolyan "Most mit kéne tenni?" képpel, majd kinyújta a karjait, és hátulról átölelve magához vonja.* |
*Mintha be se jött volna,olyan csendben maradt,miután meglátta tanárát,úgy ahogy eddig még sose.Elmosolyodik ezen.*~Mintha nem Őt látnám.~*kuncog magában,majd elindul a férfi felé.Az előtte lévő padban leül a székre lovagló ülésbe és alaposan szemügyre veszi a fess fiatalembert.*-Most valahogy olyan másnak tetszik lenni.-*dobja meg a mondattal hirtelen.* |
*A kémia teremben ült az egyik széken, ahol a diákok ülnek az órákon.Kicsit nosztalgiázott vagy mi, elgondolkodva meredt előre. Nem észlelte, hogy a lány megjött. Szemüvege nem volt rajta, haja kissé csapzott is volt.* |
*Nagyon gyorsan telik a nap és a tegnap,mikor Allen tanárúr az irodájába hívta,teljesen olyan mintha ma lett volna.Az iskolában unalmas órák tömkelegén kell részvennie,majd mikor mindezeknek vége a kémia terem felé indul el.Előtte elmegy még pár tanárhoz kérdezősködni az anyagról,arról amit a többiek vesznek.Egyise akar elsőre feleni,mindegyikből szinte harapófogóval kell kihúzni a feleleteket,amikről persze nem lett sokkal okosabb.Nagy léptekkel siet a megbeszélt terem felé,nehogy ellkéssen,de szerencséjére épp időben ér be.*-Jó napot!-*köszön udvariasan.* |
*Erre csak elvigyorodott, majd gondolt egyet és felállt, de persze húzta maga után a fiút is.
- Menjünk...- Mosolygott kedvesen. Behúzta az egy terembe Damient, ahol nem volt óra. Becsukta az ajtót és csak azután ölelte meg a fiút.
- Itt legalább nem látnak minket...*
*Az öleléses rész nem igen tetszett neki, de akkor még le volt döbbenve. Mikor a lány kiment morgott egy sort, majd visszatért az iratokhoz és azokat rendezte, aláírta. * |
NEM CSAK HA MÁR ÍGY PATTOGSZ HOGY NEM VAGYOK KEDVES MEG SATÖBBI HÁT PRÓBÁLOK JAVULNI...*HÚZZA EL A SZÁJÁT GÚNYOSAN*-éS JA...AZÉRT ELKÜLDTELEK VOLNA SZÍVESEN KABÁTÉRT, DE LÁST MEKKORA SZÍVEM VAN AMI UGYAN KŐBŐL VAN, MARADHATSZ.*DOBJA KI A KÖZELI KUKÁBA CSONT NÉLKÜL A POHARAT ÉS HŰVÖSEN RÁNÉZ AZOKRA AKIK ŐKET BÁMULJÁK* |
* - Nem állt szándékomban, de gondoltam, hogy nem szívesen fogadsz... - Mosolyodik el. Lehunyja szemeit és a sráchoz bújik.
- Fura. Azthittem, hogy elküldesz, majd kabátért. Kezdesz megkedvelni? - Kérdi halkabban, hogy csak Damien hallja.* |
Nnna mivan, most te játtszol el engem?*néz a lányra, miközben legurítja a maradék italát és lenyalja a száját*-Fázol mi?...*kérdi, de tudja a választ, sóhajt és elfojtja magában hogy valami bunkó szöveg kíséretében elküldje kabátért a lányt, így csak magához húzza, kicsit bizonytalan, mert gyengéd akar lenni de valahogy nem nagyon megy ugye neki, nem szól semmit, csak nézi a poharát, eléggé furcsán érzi magát így*
*most rajt a a sor hogy sóhajtson*-Hát mit akarsz tudni? Családom? Kiskoromban meghaltak, aztán árvaház, végül nevelőszülők. Ott az anyám meghalt, műfater alkoholista lett és mint mondtam egy állat aztán ideküldött hogy ne lássa a képemet se se a báttyámét.*hadara el gyorsan, majd elfordul, utál magáról, vagyis a múltjáról pofázni, így is kihagyta a nagyobb részleteket, meredten szugerálja a fiú psztereit* |
*Nem bírja ki, meg fázik is. Odabújik a fiúhoz. Leszarja, hogy mindenki őt nézi szinte, viszont az már jobban érdekelte, hogy Damienről mit gondolhatnak, ezért hirtelen távolodik el tőle, mintha megrázta volna az áram. Bűnbánóan hajtja le a fejét és a bögréjét nézi.* |
[1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [Korábbi]
| |