|
[1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [Korábbi]
- Nem voltál elég megható. *Nevet halkan a lányra sandítva, mikor az visszazuttyan mellé. Miközben Emily felelt, Ő kinyitotta a könyvét az anyagnál és kiírt mindent, így most csak lustálkodik és hintázik.* |
Ha te mondod apuskám.*von vállat és folytatja a firkálást, majd mivel nem figyel mikor a tanár felszólítja és nem tud válaszolni rögtön állhat is ki felelni az előző anyagból*-Hogy bassza meg...*áll fel morogva, mire a tanárnő még sipítozni is kezd vele hogy mit képzel ő, ő némán hallgatja a papolást kis híjján el is alszik rajta, majd nyugodtan megszólal*-De tanárnő, nem tudtam készülni, hisz ma jöttem elősször újra órára, szóval boccs ha nem tudok semit.*mosolyog kedvesen, mire újabb leosztás és két egyessel visszaülhet* |
*Megforgatja a szemeit. A füzetlapja sarkába firkant valamit, és a lányhoz tolja.* "- Semmit." *Aztán visszahúzza.* |
Hm?*néz a fiúra, ő lusta leírni a cuccokat, bár a tanárnő végig szúrós szemmel nézi*-Mit mondtál?*kérdi mert nem hallotta* |
- Vicces, de igen. *Jegyzi meg halkan. Közben körmöli a táblára írtakat.* |
*pillogva néz Dylenre*-Hisz én A csaj vagyok nemde?...-pillog aranyoan majd felnevet*-Csak hülyülök nyugi...*paskolja meg a fiú vállát és egy grimasszal válaszol a tanár szúrós nézésére a hangos nevetésért* |
*A leghátsó padban ül, és vigyorogva nézi a libuskákat, akiknek - minden túlzás nélkül - a nyáluk is kifolyik ennek a Damon gyereknek a hatására. Megforgatja a szemét, és tovább írja a jegyzeteit.* |
*Egy darabig fekszik még az ágyában, fetreng, veri a fejét a párnába, majd bevesz egy fejfájáscsillapítót, összekaparja a cuccait, és besiet az órára. Persze késik, nem is kicsit.* - Elnézést tanárnő. *Hajol meg tisztelettudóan. Elmagyarázza, hogy még csak most van felépülőben. Persze a nő megbocsát, hiszen Dylennek semelyik női tanerő nem tud ellenállni. xd A tekintetével megkeresi Emilyt, és lezuttyan mellé.* - Meglepi. *Mormogja oda neki, miközben előhúzza a füzetét.* - Sosem gondoltam hogy egy csaj miatt képes lennék betegen órára menni. *Vigyor.* |
*unatkozik az órán, de jól kivigyorogja az elé beülő késő fíiút, közben a füzetébe firkálgat amit még a folyosón vett ki a szekrényéből* |
* AZ óra már elkezdődött egy öt perce mikor beléptem. A tanár rám pillantott szigorú tekintetével, majd fejével a padsom felé bökött., Tudtam nem úszom majd meg ennyivel, de afigyelmemet máris elterelték a csillogó női szempárok. egy sármos mosolyt küldtem feléjük, majd letelepedtem hátulról a második padba.* |
*nézi a lányt*-Hát felőlem.*von vállat és sóhajt* |
* - Háát. Rendben... - Mosolyodik el, bár, az inkább vigyor, mint mosoly. Lemászik a fiúról. A gatyáját leveszi, majd a srácra pillant
- Eljössz velem fürdeni? - Kérdi.* |
*miután beült az osztályterembe unottan leült a hátsó padba és a tenyerébe temetve az arcát az asztalra könyökölt*~de nincs kedvem ittlenni...~*morogja, inkább menne vissza Dylenhez, de már nem nagyon mulaszthat többet* |
Damon E. Bradley
- De Damon... én szeretlek téged...* nagy barna szempár pillantott rám kétségbeesetten a takaró alól. Hosszú fekete haja kócosan borult az ágyneműre. Figyeltem őt a szoba túlsó végében állva meztelenül. Már százszor lejátszódott ez a szituáció, már tudtam mit kell mondani ilyenkor. átszeltem a távolságot és megpusziltam a lány homlokát* Kedvesem ...* kezdtem el, sosem szólítottam nevén a lányokat, mert képtelenség ennyi nevet megjegyezni* Tudod, én.... halálos beteg vagyok. hamarosan meg fogok halni... és szeretném kiélvezni az élet minden percét. nem maradhatok senki mellett sokáig, mert el tudod képzelni mennyi mindenről maradnék akkor le, és oly kevés rá az időm* hangom mézes mázas volt, ő döbbenten nézett, majd nyakamba borult* Boldog vagyok, hogy egy kicsit is legalább boldoggá tehettelek...* suttogta nyakamba, elejtettem egy kedves mosolyt, majd bevonultam a zuhanyzóba. Hosszú ideig fürödtem és mire kimentem a kislány ügyesen elhúzta a csíkot. felöltöztem, majd én is elindultam, nem sok kedvem volt órára menni, de ha már itt vagyok üsse kavics*
|
Hát hajrá, én beülök órára, hogy lássák létezem.*sóhajt morcin*-Majd ha a halálodon vagy szólj*kacsint* |
- Engem? Pöff.. *Röhög halkan. Majd elfintorodik.* - De igaz, vissza kéne menni.. |
Ja, mint a matricát mi? Hajrá.*gúnyolódik, de nem olyan éles a hangja, ásít egyet és karjait felemelve nyújtózkodik*-Amúgy meg ha beteg vagy irány vissza az ágyba, ha meglátnak jól megbasznak én mondom.*néz fel a fiúra* |
- Akkor rádragasztom hogy velem marajd. *Vigyorodik el és egy nagy lépéssel át is szeli a köztük lévő távolságot.* |
Ja igen boccs...de nekem nincs indokom hogy ne kéne menjek.*gondolkodik közben azért bevárja a fiút, mert a szökdösésével jóval előtte van* |
- Lehet hogy be kéne.. *Vigyorodik el lassan.* ... de én beteg vagyok. *Csap át a vigyor angyali mosolyba.* |
[1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [Korábbi]
| |