Tanúlj Szeretni!
Előszó
1875. július 12. Edinburgh
Szívem vadúl vert, arcom égett, és még a friss szellő, ami a nyitott ablakon tévedt be, az sem hűtötte le égő testem. ujjaim görcsösen kapaszkodtak a finom selyem ingbe, ami széles erős vállára feszült. Belül harc dúlt önmagam ellen, de veszítettem. Eszem tudta, tévedés, és nagy hiba amit teszek, de szívem hevesen dobogta akövetkezőket:
"Calle! Calle! Ne halgass az eszedre!!! Szereted őt... Itt van a aklarjaidban. ne engedd el. Ne viaskodj. Ne akard meggátolni, hogy boldog légy. Szereted őt! Callie"
Áruló karom nyaka köré fonódott. ujjaim körül éreztem selymes gesztenyebarna haját ahogy tarkójára csavarodtak ujjaim. Finom borotvállkozó szappanjának illatától,, és lehelletének édes aromájától megremegett végső támaszt nyújtó lábam. Összecsuklott volna, ha ő nem tart erős karjaiban. Elszakadt ajkam övétől, hogy bevalljam szeretem, de akkor megmerevedett teste.
- Sajnálom! Bocsásson meg! SOha többé nem fordul elő. - mondta mély remegő hangján.
Láttam arcán izmainak rángását és a mély vágyat a szemében, és láttam benne saját magam is, ahogyan vágytól égve döbbenten nézek rá.
A pillanat megtört. Ő elfordult és az ajtó felé lépett. Mellkasa fel le járt. Kinyitotta az ajtót és féloldalasan megállt.
- Sajnos nem tudok ott lenni az esküvőjén holnap Miss Caddens. Elutazom ma... De, fogadja őszinte gratulációmat.
Utolsó két szava hamisan csengett. Akkor kellett volna utána sietnem, megragadnom és bevallani szeretem. Nem tettem meg. Csak egy helyben álltam a hófehér menyasszonyi ruhámban és néztem, hogyan lép ki az életemből az a férfi aki megtanított szeretni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
